2018. január 12.

Próbáltam leírni, hogy az oviban mesélte az egyik anyuka, hogy otthon hetek óta azt kell játszaniuk, hogy ő a K (mármint én, a gyerekem is a keresztnevemen szólít). A gyereke meg a gyerekem. És igen, a kislány tudja, hogy a K a gyerekem anyukája. 

De mégis annyira szarul nem csinálhatom már ezt az anyukadolgot, ha a gyerekem barátai az én gyerekeim szeretnének lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése