Nagyon megdicsért ma egyébként a pszichológus, hogy pont ilyeneket kellene csinálni egy nőnek, aki az én helyzetemben van. Hogy mennyire éretten és ügyesen reagáltam le az eseményeket.*

Mondjuk más kérdés, hogy mire megyek ezzel, ha a másik fél egy hisztis 3 éves szintjén van.


_________________________________
 *Jó, ezt V már hónapokkal ezelőtt is mondta, csak neki kevésbé hittem el. 

Vannak dolgok, amiket képtelenek vagyunk megugrani. Ilyen például a szülinapom. Évek óta ugyanaz a gitt. 

Eddig azt hittem, hogy az elmúlt 8 hét után már nem tudnak nekem újat mutatni takony fibrinlepedék témakörben, de ma azért a fül-orr-gégész még engem is meglepett.

Mindenesetre legyen neki igaza, és tényleg a mai legyen az orrműtétem záróakkordja.

Visítva röhögtem tegnap, amikor a férjem kompressziós szárban közelített felém. 

Meglátszik, hogy nem egy futóhoz mentem hozzá. Csak később lettem futófeleség.

f(érj): - Hányadika van ma?
k: - 15. Miért?
f: - Jessz....
k: - ???
f*: - Akkor az emeletiek dobálhatják a havat.**


___________________________________
*Önelégült fejjel természetesen.
**A házirend szerint az 1-től 14-ig a földszinti lakók, 15-től az emeletiek tartják rendben az udvart/járdákat. Más kérdés, hogy még soha nem dobálták el, akárhányadik is volt.

Próbáltam leírni, hogy az oviban mesélte az egyik anyuka, hogy otthon hetek óta azt kell játszaniuk, hogy ő a K (mármint én, a gyerekem is a keresztnevemen szólít). A gyereke meg a gyerekem. És igen, a kislány tudja, hogy a K a gyerekem anyukája. 

De mégis annyira szarul nem csinálhatom már ezt az anyukadolgot, ha a gyerekem barátai az én gyerekeim szeretnének lenni.

Tök kíváncsi lennék rá, hogy mekkora kereslet lehet a Szívhang vagy a Romana sorozatra .mobi formátumban.