2016. február 29.

Azt mondják, hogy ekkora gyerekek,* nem együtt játszanak, hanem egymás mellett. Erre ezek ketten napok óta bújócskáznak, fogócskáznak, várat építenek. 

Lehet, hogy mégiscsak lesz "értelme" az első év kínlódásának.


_________________________
*Mint a kölök, a nagyobbik.

2016. február 23.

Most vagy tiszta hülye vagyok, vagy szuper megérzéseim vannak, és ma tényleg nagynéni leszek.

Update: Na, akkor a tiszta hülye vagyok van egyelőre.

2016. február 21.

Voltam tegnap love your belly tanfolyamon, és menjetek ti is.* Szuper volt, és jó hangulat. Ma meg olyan izomlázam van mit az állat.


___________________________
*Mármint, aki szült már gyereket. Vagy, aki fog, az utána menjen. 
Az apja megállapította, hogy a kicsi azért bűn rossz,* mert sok Mása és a medvét néz. Azóta ezen röhögök.


___________________________________
*Mondjuk az jobban zavar, hogy szófogadatlan. De mit is várunk egy majdnem 15 hónapostól?

2016. február 15.

A nap, amikor járó motor mellett rázártam a kölökre a kocsiajtót. Szerencsére a gyerek ennek 95%-át átaludta, majdnem másfél órát. A fennmaradó részben üvöltött. Én nem sírtam. Ez is szép eredmény, szerintem.

2016. február 14.

Vasárnap 9 és 10 között minden valamirevaló háziasszony ebédet főz gondolom, ezért vannak csak középkorú férfiak az uszodában.

2016. február 8.

Hát, majdnem elfelejtettem: a kicsi átaludta az éjszakát. Hogy mik vannak.
Be kellett ugranom a volt munkahelyemre, és gondoltam akkor már köszönök a (volt)főnökömnek is. És komolyan, semmi sem változott ott az elmúlt 7 évben. Kb. 10 perc után elment a kedvem attól, hogy valaha ott dolgozzak újra.*

__________________________________
*Nem mintha ez lenne a realitás, de azért lássuk be két gyerek mellett nincs ideálisabb munkahely széles e vidéken. 

2016. február 3.

Tele vannak a baba-mama csoportok utángyártott Cseppke zsákokkal, én meg teljesen fel vagyok háborodva (legbelül, meg itt), hogy komolyan azt hiszik a népek, hogy az ugyanolyan jó lenne. 

Sznob p*csa. A hülye BMW-sek gondolkodhatnak így.

2016. február 2.

Egyébként régóta a legszuperebb szülinapi ajándékom az volt, hogy az öcsém elvitt síelni Eplénybe.* És közben ilyeneket mondott, hogy végre van kivel a fekete pályára mennem. Mondjuk az én mosolyom nem volt mindig őszinte, mert azért valljuk be ezer éve nem síeltem, és pár kilóval is több lettem azóta.**

De a lényeg, hogy a síelés jó móka.

____________________
*Utoljára 1990 környékén voltunk arra síelni, hát mit mondjak egészen kikupálódott a környék. Arról nem is beszélve, hogy mekkora feeling már Kispálra vagy Quimbyre csúszni. Sosem fogom megszokni.
**Arról nem is beszélve, hogy mennyire fáj felkelni egy esésből állóhelyből leseggelésből. És ismerek embereket, akik 60 felett síelnek. Anyám...