Hoppá, milyen steaket sütöttünk?!

Hivatalosan is kijelenthetem, hogy punschrullar függő lettem.

El nem tudom képzelni, hogy mi lesz velem, ha a kifogy a helyi Lidl készlete.

Amikor a döbbenettől bénult lesz a vasárnap délutánod, pedig tudtad, hogy benne van a levegőben, de mégis. Ilyen másokkal történik, nem a te barátaiddal.

Csak, hogy ne nézzek bambán, ha a kölök évek múlva megkérdezi: tegnapelőtt állt fel először, ma pedig már a mászás sem tűnt reménytelennek. Mondjuk én is leszarnám a helyében mindkettőt, ha olyan sebességgel tudnék deszantozni, mint ő.

Mindenesetre nem kapkodja el a dolgokat, na. 

Ugyan nincs közte összefüggés, de kedden úgy is döntöttem, hogy itt az ideje, hogy tényleg nagyfiú legyen végre, és likvidáltuk a hordozóját. Ezentúl sportkocsi és autósülés. Nem mondom, hogy el van ragadtatva a dologtól.

Ha már az összes* szobanövényt sikerült kinyírni, amióta ide költöztünk legalább a balkonon legyenek cuki virágaim. Szóval kertészkedtünk a kölökkel.

_________________________________
*Kis túlzással, de legalább 10-12 darabot. 

A helyzet messze nem annyira borzasztó, mint amennyire látszik. Bár tény, hogy voltak már jobb napjaink. 

Csak mondom.

Azt tudja valaki, hogy hogyan lehet a bejegyzések alól kivenni a címkéket? Címkék eddig is voltak, csak ott nem jelentek meg. És nem, nem változtattam a beállításokon semmit.

Úgy volt, hogy elmegyünk moziba, de helyette arról beszéltünk, hogy talán inkább el kéne válni, és hogy az én családomban mindenki idióta.

[Közben meg a kölök sírva fakad, ha meghallja a ragasztószalag hangját.]

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam.*

__________________________________
*Igen, Ákos. Nyilvánvalóan volt a tegnapi után lejjebb.

Mindig van hova süllyedni.

Gimnáziumi osztálytárssal babát sétáltatni, és közben összefutni a tesi tanárral, akivel ők khm elég közeli kapcsolatban álltak anno, megfizethetetlen élmény. 

Egyikőjükkel sem találkoztam már vagy 15 éve, egyébként.

Csak azért nem veszek valakitől babaruhát, mert képtelen helyesen írni. Sznob-e vagyok?!

Végül gyerekruhába fojtottam a bánatomat fáradtságomat. Legalább a kölök nézzen jól ki, ha én nyúzott is vagyok.

Olyan jó lenne, ha megsimogatná a fejem, és azt mondaná ne féljek, minden rendben lesz. Legalább néha.

Voltam tegnap lakógyűlésen, ami az előzetes várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem fulladt anyázásba, viszont ki kell képeznem magam társasházak engergetikai korszerűsítése pályázatból, mert attól tartok hülyének vagyunk nézve.