2018. január 16.

Visítva röhögtem tegnap, amikor a férjem kompressziós szárban közelített felém. 


Meglátszik, hogy nem egy futóhoz mentem hozzá. Csak később lettem futófeleség.

2018. január 15.

f(érj): - Hányadika van ma?
k: - 15. Miért?
f: - Jessz....
k: - ???
f*: - Akkor az emeletiek dobálhatják a havat.**


___________________________________
*Önelégült fejjel természetesen.
**A házirend szerint az 1-től 14-ig a földszinti lakók, 15-től az emeletiek tartják rendben az udvart/járdákat. Más kérdés, hogy még soha nem dobálták el, akárhányadik is volt.

2018. január 12.

Próbáltam leírni, hogy az oviban mesélte az egyik anyuka, hogy otthon hetek óta azt kell játszaniuk, hogy ő a K (mármint én, a gyerekem is a keresztnevemen szólít). A gyereke meg a gyerekem. És igen, a kislány tudja, hogy a K a gyerekem anyukája. 

De mégis annyira szarul nem csinálhatom már ezt az anyukadolgot, ha a gyerekem barátai az én gyerekeim szeretnének lenni.
Tök kíváncsi lennék rá, hogy mekkora kereslet lehet a Szívhang vagy a Romana sorozatra .mobi formátumban. 

2017. december 31.

Szerintem még sosem írtam év végi összegzőt. Lehet, hogy most sem az lesz, de legalább később tudni fogom, hogy mit nem blogoltam le év közben. 

Szóval, februárban elkezdtem újra dolgozni. A régi hely lett az új. Volt persze némi sz*rkavarás, és jól felmondtam az előző helyen, miközben itt meg nem vettek fel. De órát tartani meg kellett, nyilván. (Aztán ez közben rendeződött szeptemberben.) A kicsi kölök 3 napot bölcsizett nyárig, a többi napon meg 100%-ban az anyukája voltam. A nagy(obb) kölök meg közben ügyes-okos óvódás volt.

A munka ismerős, de másik hely, másik emberek, másik nyelv. Kötetlen munkaidő, 46 nap szabadság. Nekem most nem kell ennél több, ez az igazság.

Nyáron volt sok-sok együtt töltött idő. Nagyon sok Balaton, móka, kacagás. 

A srácokkal amúgy most már sokkal könnyebb, de pl. az állandó csépelésen én nagyon nehezen lépek túl. Pedig kéne. Még mindig nem esznek rendesen. Szeptember óta emiatt terápiázunk. Hogy lesz-e megoldás azt nem tudom. Lépkedünk előre, az biztos.

Ősszel lett egy kis vitorláshajónk.

Szeptemberben aztán kiderült, hogy ki kell venni a mandulámat, így aztán dolgozhattam jó sokat előre. A mandulaműtét amúgy pont olyan szar, mint amit mások mesélnek előtte. Mucotomiaval egy menetben meg különösen sétagalopp. 1 hét kórház, 2 hét otthon. De még sosem vártunk ennyire felkészülten a karácsonyt. Tiszta udvar, rendes ház. 

Nem lett összegzés mégsem. A többi meg on-going, lesz még szó róluk úgyis.


2017. december 23.

Tök jól állnék a karácsonyi előkészületekkel, ha tudnám, hogy hova tettem azokat az ajándékokat, amiket a nagymamám "vett" a dédunokáinak.

2017. december 21.

Sokat elmond a mentális állapotomról, hogy 53 perc után tűnt fel, hogy angol felirattal nézek egy filmet.

2017. december 20.

A mai nap rádöbbenése, hogy mindennek ellenére én vagyok az, aki akar még ebbe az egészbe bármit belefeccölni.

Majd, ha 5:10-be tudok futni. Baszd meg fűnyíródat inkább.

2017. december 18.

No, hát minden rendben ám. Cuki vagytok. Meghattok mindig.

Téma lenne dögivel, csak lusta vagyok, vagy nem is tudom. Nehéz ide visszarázódni, azt hiszem. Ezt a posztot is vagy két hete írom. Vagy legalábbis fejben írom. Mindegy is.

De akkor legalább legyen itt valami, hogy könnyebb legyen újra kezdeni.

2017. március 30.

A férjem motivációként nekem adta a legmenőbb ultrafutós trikóját, úgyhogy én lehetnék a legvagányabb kezdőfutó, ha nem kapott volna le mindkét lábamról a legocsmányabb arcüreggyulladás már másnap.

Nem kéne ezt erőltetni, mindig mondom.

2017. március 1.

1 hónap alatt sikerült e-mail címet szereznem az új munkahelyemen. És volt benne 358 olvasatlan e-mailem 8 évvel ezelőttről.

2017. január 17.

Még be sem tettem a lábamat a régi az új munkahelyemre, de már jönnek a telefonok, hogy nem vinnék-e el még egy tárgyat ebben a félévben. Angolul. Hát, nem.

Semmi nem változott az elmúlt 8 évben. Mondjuk én kapásból nemet mondtam. Ez változott.

2016. november 25.


Az elmúlt két hétben volt először bronchitis (a nagynak), másnap coxsackie (a kicsinek),  hétvégén mindkettő nyilván. Aztán bronchitis a másiknak, arcüreggyulladás (nekem), egy eltörött kisujj (a férjemnek), tegnaptól meg vélhetően hólyaghurut a nagynak. F*szkivan.

Egyébként meg a kicsi cukorborsó két éves lett ma. 

2016. október 2.

XX

2016. szeptember 28.

A kölök hétfőn elkezdte az ovit, és ma már olyan éktelen sírást vágott le reggel, hogy én is bőgtem egy sort vele megszakadt a szívem. És akkor az óvónőnek az a legnagyobb problémája, hogy miért a keresztnevemen szólít...

Csak.